Csúcstechnológia

A blog azokkal a különleges technológiákkal, érdekességekkel foglalkozik, amelyek a tudomány mai állása szerint a technológia élvonalába tartoznak. Csúcstechnológiának nevezzük azokat a technikai újításokat, találmányokat, melyek messze meghaladják a saját korukat. Jó szórakozást!

Etarget

Etarget

FRISS BLOGOK

NAPTÁR

szeptember 2016
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  <
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Etarget

Google Pagerank mérés, keresooptimalizálás

statcounter

linkcsere

Kőkorszaki informatikával a Holdra

neney 2013.12.10. 01:23

Mai szemmel nézve talán megdöbbentő, hogy milyen eszközökkel valósították meg az emberiség egyik legnagyobb tudományos vállalkozását.

Ritkán esik szó róla, de az Apollo 11 küldetésének sikere nemcsak az űrhajósok hősiességének és az eszközök konstrukciójának köszönhető, hanem annak is, hogy a számítástechnika akkori állapota már lehetővé tette a fontos feladatok megoldását. Erről készített kiváló összefoglalót a linux.com, hogy tisztelegjen az expedíció végrehajtásában közreműködő informatikusok előtt.

A küldetés megvalósításához szükséges szoftvereket a NASA külső cégektől rendelte meg, majd a tesztelés, testre szabás és finomhangolás után alkalmazták őket. A lapnak nyilatkozó John („Jack") Garman – aki 1969-ben 24 éves szoftvermérnökként vett részt a munkában – elmondta, hogy mai szemmel elképzelhetetlenül nehéz munkájuk volt: az IBM-lyukkártyákra írott programok módosítása hihetetlenül időigényes feladat volt, órákig tartott felvezetni egy-egy változtatást.

Mindent előre kellett megcsinálni, a küldetés idején már nem volt lehetséges a korrekció, mivel az elfogadott programok a mai ROM-okhoz hasonlóan bele voltak égetve az eszközökbe, vagyis a hardver és a szoftver megbonthatatlan egységet alkotott.

Épp ezért hallatlanul fontos volt az előkészítő fázis, a szimulációk időszaka. Ez abból állt, hogy a rendelkezésükre álló eszközök segítségével igyekeztek a lehető legtöbb hibát modellezni, hogy szoftveresen is fel tudjanak ezekre készülni.

Az tesztelt szoftverek egy alacsony szintű assembly nyelvet használtak, amelyet egy igen egyszerű billentyűzetről vezéreltek, ez a kontroller minden Apollo-űrhajóban, illetve leszállóegységben megtalálható volt. A végletekig leegyszerűsített vezérlő „főneveket" és „igéket" tartalmazott parancsként a kétjegyű kódok beütése után, vagyis igyekeztek a szükséges funkciókat mind bezsúfolni ide.

Az űrhajókat vezérlő rendszert Charles Stark Draper vezetésével (Apollo Guidance Computer – AGC) az MIT (Massachusetts Institute of Technology) szakemberei tervezték.

Garman visszanézve úgy látja, hogy az integrált áramkörök használatában úttörő AGC roppant lassú volt, ám végtelenül megbízhatónak és igen kis méretűnek számított az akkori viszonyok között. A feladat nehézségét bizonyítja, hogy sem az MIT, sem a NASA nem készített még ilyen típusú repülésirányítási szoftvert előtte, mondhatni élesben kísérleteztek: a rendszernek képesnek kellett lennie arra, hogy a misszió során az alapfeladatok (operációs rendszer, felhasználói felület) mellett a repülési fázisokat is ellenőrizze, ráadásul több modulból állt az űrhajó, melyeket szintén ellenőriznie és irányítania kellett.

Habár magukat a ROM-típusú programokat nem írhatták át az expedíció időtartama alatt, arra volt lehetőség, hogy a programok végrehajtási sorrendjébe beavatkozzanak – nem úgy, mint a mai űrrepülőgépek komplex rendszereinél, de használható módon.

 

A tesztelés során a működtetés ma már nehezen elképzelhető módon történt, ahogy Jerry Bostick, a mérnökcsapat egyik tagja mesélte: a lyukkártyás program indítása után legalább 12 órára volt szükség ahhoz, hogy lássák, megfelelően működik-e a szoftver. A houstoni központban ekkoriban 64 kilobájtos memóriájú IBM 7094-es gépeket használtak, melyeknek nem volt még merevlemezük. (Általánosságban elmondható, hogy az Apollo-programban használt számítógépek fele annyit tudtak – sebesség, memória, processzor stb. – mint a 10 évvel később megjelent IBM PC XT.)

Minden adatot mágnesszalagokon tároltak, az egyes gépeknek nyolc ilyen meghajtójuk volt. A szoftverek többségét Fortran nyelven írták. Mint Bostick beszámolt róla, az Apollo 11 küldetése után a feladatok kikényszerítették, hogy jobb, nagyobb teljesítményű gépekre váltsanak, s ekkor szerezték be az IBM 360-asokat – a kormányzati költségvetés ennyit tett lehetővé –, amelyeknek már 1 megabájtos memóriájuk volt, s ez hatalmas előrelépés volt a 64 kilobájthoz képest.

Bostick a a mai napig csodálkozik, hogy hogyan voltak képesek megoldani az előttük álló feladatokat. (Ezeknél a rendszereknél a hibaüzenetek esetén általában csak imádkozni lehetett, nem nagyon volt lehetőség javításra: az Apollo 11 visszatérésekor is egy hiba okozta, hogy a kijelölt helytől négy mérfölddel távolabb landoltak.) Úgy véli, az a mentalitás segített rajtuk, amit talán a programot meghirdető Kennedy elnök plántált a résztvevőkbe: itt a probléma, nem szörnyülködni kell, hanem szívós munkával megoldani. Bostick, akárcsak a többiek, végtelenül büszke arra, amit és ahogyan akkor tettek.

Szólj hozzá!

Hibrid háttértároló a Western Digitaltól

neney 2013.12.01. 00:52

A Western Digital ötvözött egy 120 gigabájtos SSD-meghajtót és egy 2,5 collos 1 terabájtos merevlemezt, mely nagyon gyors adatelérést nyújt, és egyben megfelel a tárolókapacitással szemben támasztott követelményeknek is.

Az új termék a WD Black 2 nevet kapta. A háttértároló hivatalos típusszáma WD1001X06XDTL és nem az SSD-meghajtók közvetlen konkurensének készült. A cél ugyanaz, mint az SSHD-k esetében: teljes értékű SSD-t kínálni az operációs rendszer és a telepített programok számára, s ezzel párhuzamosan elegendő tárolóhelyet nyújtani. A hibrid meghajtót elsősorban notebookokba, All-in-One termékekbe és kompakt konfigurációkba ajánlja a gyártó.

A tároló 9,5 mm vékony és SATA-csatlakozóval látták el. Fontos különbség az SSHD-háttértárolókhoz képest, hogy ott a flashmemória olvasási pufferként szolgál és arra a felhasználónak nincs közvetlen befolyása, a Black 2-nél viszont a felhasználó teljes mértékben ellenőrizheti, hogy mit hol tárol a rendszer. Ugyanakkor az operációs rendszer telepítésekor kizárólag az SSD látszik és ahhoz, hogy HDD-hez is hozzá lehessen férni, a Windows installálása után le kell tölteni és installálni kell a WD szoftverét. Az operációs rendszert csak az SSD-re lehet telepíteni. A támogatott rendszerek között megtalálható az összes Windows-verzió az XP-től kezdve, de Mac OS-re és Linuxra egyelőre nincs hivatalos WD-program. 

Az ASMedia vezérlőchipjei és az nVidia meghajtói nem támogatják az új eszközt. A Black 2 használata esetén le kell mondani a RAID üzemmódról is Az új háttértároló már megtalálható a wdstore.com és a Newegg.com kínálatában, a Western Digital 5 éves garanciát vállal rá. A bevezető ár 299 dollár. A Seagate márciusban és júliusban, míg a Western Digital áprilisban jelentette be a hibrid merevlemezeit.

Szólj hozzá!

360 terabájtnyi adatot tárol a jövő DVD-je

neney 2013.11.25. 02:44

A Superman kristálylemeznek nevezett új fejlesztés az eddigiekhez képest radikálisan megnöveli az egy optikai lemezen tárolható adatok mennyiségét.

Ha lemezen szeretnénk tárolni adatainkat, akkor a jelenleg rendelkezésünkre álló legjobb technológiát a többréteges Blu-ray lemezek jelentik, darabonként 128 gigával. A Southamptoni Egyetem és az Eindhoveni Műszaki Egyetem kutatói által kifejlesztett új, "Superman kristálylemez" ennél jóval többre, 360 terára képes.

Fotó: University of Southampton

A Superman lemez titka, hogy nanostrukturált üvegből készül, ez biztosítja az új adathordozó különleges képességeit.

A technológia nevét a Superman világából is ismerhető időtálló kristályok apropóján kapta, mivel az új találmánnyal szintén hosszú ideig, a kutatók szerint nagyjából 1 millió évig tartja az adatokat a hordozó. A lemez ráadásul extrém körülményeknek is ellenáll, kibírja az ezer fokos hőséget is.

 

Szólj hozzá!

A jövő szuperszámítógépein dolgozik az IBM és az nVidia

neney 2013.11.17. 22:31

A két vállalat közösen dolgozik a szuperszámítógépek új generációján. Ezek a készülékek ötvöznék az IBM Power processzorait és az nVidia Tesla grafikus chipjeit. 

Az együttműködés keretében optimalizálnák az IBM szoftvereit, így azok még hatékonyabban működnének az nVidia GPU-it használó Power CPU-s rendszereken. A kooperáció célja, hogy a grafikus chipeken alapuló szuperszámítógépes technológiákat a szerverközpontokban is alkalmazzák. Így lehetővé teszik majd az IBM ügyfeleinek, hogy nagy adatmennyiségeket gyorsan dolgozzanak fel, biztosítsanak és elemezzenek. Tom Rosamilia, az IBM rendszer- és technológiai csoportjának alelnöke elmondta: a vállalatoknak egyre erősebb eszközökre van szükségük a Big Data előnyeinek kihasználásához és az elemzések kiértékeléséhez, hogy még jobban tudják támogatni üzleti folyamataikat. Az IBM és az nVidia processzortechnológiáinak kombinációja fejlett és hatékony alapokat kínál ehhez az ügyfeleknek.

A cél az, hogy a cégek a jövőben egyszerűbben használhassák azokat a szuperszámítógépes hardvereket, amelyeket eddig elsősorban tudományos és technikai célokra alkalmaztak, mint a világűr kutatása vagy az emberi gének feltérképezése. Ian Buck, az nVidia alelnöke szerint ez a partnerség szuperszámítógépes teljesítménnyel ruházza fel a szerverközpontokat és jelentős mértékben kiterjeszti a GPU-k használatát a hagyományos szuperszámítógépes piacon túlra is. Az IBM augusztusban chipszövetséget hozott létre meghatározó IT-társaságokból a vállalat Power nevű technológiájának népszerűsítésére és az Intel megszorongatására. Az IBM és a Google mellett az Open Power konzorcium alapítótagja lett az nVidia, a Mellanox és a Tyan.

Szólj hozzá!

A Tianhe 2 a világ leggyorsabb szuperszámítógépe

neney 2013.11.10. 22:34

A kínai Tianhe-2 (Tejút-2) közel kétszer akkora teljesítményre képes, mint az aktuális Top 500-as lista második helyén található amerikai Titan, amelyet az Oak Ridge Nemzeti Laboratórium használ. 

A Tianhe-2 a guangzhói Nemzeti Védelmi Technológiai Egyetemen (NUDT) működik, a teljesítménye 33,86 petaflops. Összehasonlításul: a Titan teljesítménye 17,59 petaflops, a harmadik helyen lévő Sequoia gépé pedig 17,173 petaflops. A Fujitsu által épített K számítógép, amely a RIKEN intézetben található, 10,51 petaflops teljesítményre képes. A lista első tíz helyezettje között vannak még az amerikai Mira, Stampede és Vulcan, a svájci Piz Daint, valamint a német Juqueen és SuperMUC szuperszámítógépek. Európa leggyorsabb szuperszámítógépe a luganói Svájci Nemzeti Szuperszámítógépes Központban (CSCS) működő Piz Daint, amelynek teljesítménye 6,271 petaflops, ezt a Cray Inc. építette. A szuperszámítógép 2,33 megawattot fogyaszt, a Top10-ben energiahatékonyság szempontjából ez a legjobb berendezés, és így is a lista hatodik helyére fért fel.

Világszerte egyre több szuperszámítógépet használnak elsősorban katonai, de klímakutatási, geológiai (földrengés-előrejelzési), egészségügyi és biológiai kutatási célokra. A Titan például az amerikai energiaügyi minisztérium számára végez klímakutatási és nukleáris modellezési számításokat. A legtöbb szuperszámítógép az Amerikai Egyesült Államokban található, 265 darab. Európában 102 (ezen belül Nagy-Britanniában 23, Franciaországban 22 és Németországban 20), Kínában 63, míg Japánban 28 darabot tartanak nyilván. Érdekesség, hogy a Tianhe-2-t hivatalosan csak az év végén helyezik üzembe. Korábban Kína egy alkalommal már megszerezte a vezetést a Top 500-as lista élén, 2010 novemberében a Tianhe-1A géppel.

Szólj hozzá!